2017. augusztus 12., szombat

Így fröcsögtök ti

Forrás.
Címválasztás Karinthy után szabadon. Akinek pedig nem inge, ne vegye magára. 

Az egész úgy kezdődött, hogy könyvet kerestem a nagymamának ajándékba. Közeledik a születésnapja, és nagyon szeret olvasni, ezért úgy gondoltam, hogy meglepem néhány könyvvel. Keresgélés közben rábukkantam egy Danielle Steel regényre, amiről úgy gondoltam, hogy tetszhet neki. Több könyve is van az írónőtől, szereti őket. Amikor tovább böngésztem, találtam egy cikket, ami egy Danielle Steel regényről, és a belőle készült filmről szólt és a komment szekcióban az írónőért rajongók és az őt utálók egymásnak estek. Teljesen megdöbbentett, hogy emberek hogy fel tudják húzni magukat azon, kinek mi tetszik, és hogy milyen elfogadhatatlan stílusban minősítették egymás értelmi szintjét, ízlését és lelki világát.

Köztudomású tény, hogy Danielle Steel nagyon megosztja az olvasókat, egy részük imádja, egy részük pedig ki nem állhatja. Romantikus ponyváival Dunát lehetne rekeszteni, a regényeiben hasonló témát dolgoz fel: romantika egy kis drámával fűszerezve. Főként olyan emberekről ír, akiket valamilyen csapás ért, és ennek következtében újra talpra kell állniuk.

A legtöbb hozzászóló méltatta az írónőt és a regényeit, míg néhányan azt írták, hogy nem szeretik a műveit, sem a belőlük készült adaptációkat. Erre a rajongók természetesen vérszemet kaptak, és beindult a kulturáltnak nem nevezhető véleménycsere. Én pedig lesokkolódva ültem és olvastam. Aki nem tetszését fejezte ki, azt hülyének, idiótának és éretlennek nevezték, amiért nem érti meg ezeknek a könyveknek az üzenetét és mélységét, aki pedig leírta, hogy mennyire szereti ezeket a műveket, azt az ellentábor igénytelennek, sekélyesnek és butának bélyegezte. Ez elgondolkodtatott arról, hogy miért fontos annyira egyeseknek, hogy mit olvasnak mások? Miért kell valakit minősíteni amiatt, amit olvas? Van elég műfajú és stílusú könyv a világon, mindenki megtalálja a kedvére valót, egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért olyan fontos valakinek, hogy valaki más, egy vadidegen ember a laptop másik oldalán olyasmit olvas, ami neki nem tetszik. Én sem szeretek sok szerzőt és sok könyvet, de soha eszembe sem jutott, hogy bárkire megjegyzést tegyek, ha ilyet olvas. Mi közöm van ugyan hozzá? Semmi. Ahogyan ahhoz sincs senkinek semmi köze, hogy én mit olvasok. Meg lehet vitatni egy könyvet kulturáltan, egymás ízlését és véleményét tiszteletben tartva. Na, ez az, amire az emberek nagy része képtelen. Az adott könyvvel minősítik a másik embert is, és aki szerintük hülyeséget olvas, az maga is hülye ember.

Én sem szeretem például Danielle Steelt, de édesanyám és nagymamám igen, hülyézzem le őket? Nem szeretem a science fictiont, a párom él-hal érte, nevezzem idiótának? Nem olvasok Paulo Coelhot, kövezzem meg azt, aki igen?

Őszintén nem értem ezt a jelenséget. Amíg van annyi könyv, hogy mindenki megtalálja azt, amit ő szeret, addig miért kell siránkozni, hogy mit olvasnak mások? Egyébként ez nemcsak erre a témára igaz, az emberek úgy általában túl sokat foglalkoznak másokkal önmaguk helyett. Mit csinál a másik, mit eszik, mit hallgat, mit néz, mit visel, stb, stb. Mindenkinek saját magával kellene foglalkoznia, szerintem az is pont elég munka, és sok odafigyelést igényel, de persze könnyebb mások életébe beleszólni, és azt kritizálni.

Nem azzal van a probléma, ha valaki kinyilvánítja, hogy nem szereti ezt vagy azt. Ez teljesen természetes dolog, nem is lehet mindent szeretni, olyan ember a világon nem létezik. A gond ott kezdődik, amikor valaki képtelen elfogadni, hogy nem mindenki látja úgy a dolgokat, ahogyan ő, és eltérő ízlése van. És ez nem jelenti rögtön azt, hogy rosszabb, csak más. Nem lesz attól senki selejt, mert más szerint selejt könyvet olvas.

Elszomorító, és írhatnám, hogy ez a magyar valóság, de attól tartok, ez nem kizárólag kis hazánk jellemző társadalmi attitűdje, hanem úgy en bloc a világ társadalmáé. Pedig nagyon csúnya és önkárosító dolog, le kellene szokni róla. A fröcsögés káros a mentális és lelki egészségre, és folyamatosan bosszankodni és idegeskedni mások olyan dolgai miatt, amihez semmi közünk, teljesen felesleges és értelmetlen dolog.

4 megjegyzés:

  1. Bevallom, én sem vagyok Danielle Steel-rajongó, egyetlen könyvét olvastam, de azt is büntetésből. Egyetértek Veled, mert sajnos tényleg nagyon sokan foglalkoznak azzal, hogy más mit csinál. Szerintem ennek egyik legfőbb okai a közösségi oldalak, ahol mindenki hihetetlenül szupernek mutatja magát és felépít egy kirakatot, hogy neki milyen szuper az élete, közben meg lehet, hogy ennek az ellenkezője az igaz. De ha nem mutatja magát szupernek, akkor kilóg. És igen, manapság az is nagyon menőnek számít, hogy a negatív véleményét valaki alpári stílusban adja elő. Ahogy Te is írtad, nem szeretheti mindenki ugyanazt, amit mi, de úgy gondolom, ezt emberi hangnemben is lehet tálalni, nem kell azonnal szidni a másikat (legyen az egy szerző, egy könyv vagy egy másik ember).
    Eszembe jutott, hogy tavaly mesélte egy ismerősöm, hogy az előző napokban egy közös ismerősünk kitett a Facebookra (én már évek óta nem vagyok fent) egy képet magáról, melyhez egy másik ismerős negatívan szólt hozzá, erre a kitevő levette. Az ismerősöm erre azt mondta, hogy milyen ovis reakció volt ez tőle, de legalább van miről beszélni. Én inkább nem mondtam erre semmit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kedvelem a közösségi oldalakat, pontosan amiatt, amit írtál. Nem érdekel mások kikozmetikázott élete, én is tudnék feltölteni agyonretusált képeket magamról, menő ételfotókat meg képeket az utazásaimról, de nem látom semmi értelmét. Inkább megmaradok a való világban, nekem még az is nagy lépés volt, hogy újra blogolni kezdtem.

      A bunkó, szitkozódó véleménynyilvánítás nagyon elkeserítő, sajnos vannak emberek, akik nem tudnak kulturáltan vitatkozni, sőt, sokszor még vitának sem lehet nevezni, amit csinálnak, mert nem érvekkel támasztják alá a mondanivalójukat, csak ugyanazt hajtogatják, és a másikat szapulják az ízlése miatt. Ismerek ilyen embereket, és korábban is futottam már bele ilyen hozzászólásokba, de amióta blogolok, többet barangolok az interneten, előtte nem voltam egy nagy internethasználó (másokhoz képest még most sem vagyok az), és azt kell mondjam, lesokkolódtam, hogy egy olyan jelentéktelen dolog, hogy ki mit szeret olvasni, milyen állatot képes előhozni egyesekből... Én sem szeretem Danielle Steel könyveit, de emiatt nem fogom idiótának nevezni azt, aki igen. Ráadásul fel nem foghatom, hogy miért zavar valakit olyasmi, amihez semmi köze. Mindenki azt olvas, amit akar. A könyvet lehet minősíteni, az embert nem. Időnként én is keményem fogalmazom meg a véleményemet egy könyvről, ami nem tetszett, de eszem ágában sincs lenézni valakit csak azért, mert neki tetszett.

      Azt sem értettem soha, hogy hogy lehet az esemény, hogy ki mit „alkot” a Facebookon. Nem mindegy? Nem tudnak érdekelni ezek a dolgok, fárasztó sokszor a munkahelyemen is a Facebook pletykákat hallgatni... Ezekre én soha nem reagálok, úgy néha hamarabb abbahagyják. Néha sajnos nem. De már megtanultam elengedni a fülem mellett, meg nincs is időm ilyenekkel foglalkozni.

      Törlés
    2. Akkor kezet foghatunk, mert amíg mások azt lesik a különböző közösségi oldalakon, hogy X mit vett fel, milyen a körme, hova utazott, mit evett és ehhez hasonló roppant fontos dolgokat (gondolom, érzed az iróniát), addig mi hasznosabban is el tudjuk ütni az időnket. Megfigyelted, hogy ezek az oldalak egyébként mennyi időt elrabolnak? Nyilván, aki szeretne "celeb" lenni, annak fontos, hogy megmutassa, mit evett-ivott, merre járt, de én azért nem ülnék le a blogger elé, hogy ezt külön megosszam. Amikor valamilyen ételre vagy receptre bukkantam, azt megmutattam, miután megsütöttem azt a két sütit, de sosem akartam belőle rendszert csinálni.

      Törlés
    3. Engem nem zavar, ha valaki használja ezeket az oldalakat, az ő dolga, az idejével is magának kell elszámolnia. Inkább azt nem tolerálom, amikor rám akarják erőltetni. A legnagyobb bajom ezekkel a közösségi oldalakkal, hogy akik befolyásolhatóak, azokat nagyon könnyű rossz irányba elvinni, az előítéletek pedig egyébként is belénk vannak kódolva. Mindenkibe, kár is ezt tagadni, az a nem mindegy, hogy valaki akar-e a sztereotípiákon túl látni vagy nem... Persze nem lehet csak a közösségi médiát okolni ezért, biztos sok minden más is húzódik az ilyesfajta viselkedés mögött.

      Van egy gondolat A nevem Lucy Barton c. regényben („Nevezzük bárminek, azt hiszem, lényünk legalantasabb része ez a vágy, hogy találjunk valakit, akit lenézhetünk.”), ami tökéletesen leírja, hogy mi a gond az emberekkel, és miért ilyenek... A mai napig sokszor eszembe jut ez az idézet, mert olyan egyszerű, mégis minden benne van. Nagyon sok kis sérelemért és nagy tragédiáért okolhatóak az előítéletek.

      Mindegy, egyébként már napirendre tértem a dolog fölött, gondolom ez mindennapos az interneten is. Meg sem kellett volna lepődnöm, nap mint nap hasonló habitusú emberekkel találkozom a munkám során, de hogy egy olyan fórumon, ahol elvileg értelmes, olvasni szerető emberek cserélnek eszmét, ilyesmibe fussak, az már teljesen más. Nem kell álságosnak lenni, a színlelt udvariasság sem jó választás, a tenyérbemászó stílus is nagyon zavaró (legalábbis számomra), de intelligens ember nem kurvaanyáz valakit az eltérő ízlése miatt.

      Törlés