2017. május 19., péntek

Elizabeth Strout: A Burgess fiúk

Fülszöveg
Jim ​és Bob Burgess testvérek. Évtizedek óta New Yorkban élnek, húguk Susan maradt egyedül szülővárosukba, a Maine állambeli Shirley Fallsban. Az elmúlt idők moccantlanságát dúlja szét Susan kamasz fia, Zach, amikor egy véres disznófejet gurít be ramadán idején a kisváros bevándorlók által alapított mecsetébe. Ezzel nemcsak saját sorsát robbantja ki a megszokott kerékvágásból, de anyja és két nagybátyja életét is gyökerestül megváltoztatja. A Burgess fiúk visszatérnek a kisvárosba, egyszerre idézve fel a múltat és tapasztalva meg a jelent, amely egy alapjaiban más világot tár főhőseink elé, összezavarva mindent, amit véglegesnek, amit magukénak hittek. Elizabeth Strout (Kisvárosi életek, Maradj velem, Amy és Isabelle) Pulitzer-díjas író regénye érzékenyen, tűpontosan írja le azokat a gomolygó érzelmeket, gondolatokat, amelyek akkor lepnek meg leginkább, ha a világ kifordul a négy sarkából. Egy régi trauma, bagatell tettek, viccnek tűnő segélykiáltás, ki nem mondott, önmaguknak sem bevallott érzések, emlékek alakítják a figurák életét, összeállva világokat döntenek romba és alkotnak újra sorsfordító változásaikkal.

Előzmény
Történt egyszer, hogy besétáltam egy kis kreatív boltba, ahol könyveket is árulnak, sokkal jutányosabb áron, mint a könyvesboltban vagy a webáruházban. Egy forgatható állványra vannak kipakolva, ott pillantottam meg A kisvárosi életek című regényt mindössze hatszáz forintért, és azonnal el akartam olvasni, úgy voltam vele, ha nem tetszik, akkor sem áldoztam rá túl nagy összeget, majd elcserélem vagy továbbadom. Amikor hazaértem, el is kezdtem, és mit ne mondjak, pillanatok alatt magával ragadott, nagyon hamar el is olvastam, sokáig a hatása alatt voltam. Utána is néztem az írónőnek az interneten, és láttam, hogy több könyve is van, azóta mindegyiket elolvastam és mindegyik a kedvencem lett, egyedül A Burgess fiúk váratott még magára. Aztán megrendeltem egy antikvár példányt a Bookline-ról, de viszonylag sokáig halogattam, talán ösztönösen éreztem, hogy ez nem fog annyira tetszeni, mint Elizabeth Strout többi könyve, és sajnos igazam is lett. Így ismerkedtem meg Elizabeth Strouttal és rendkívüli szuggesztivitásával, ami nem is fontos, de le akartam írni.

Véleményem
Elizabeth Strout könyveit én lélektani regényekként tartom számon, egyik könyvében sem a cselekményem van a fő hangsúly (az Amy és Isabelle-ben talán nagyobb jelentősége van a történéseknek, mint a többi regényben), és nincs ez másként a Burgess fiúkban sem, de itt valahol félúton elcsúszott a dolog, és a karakterek gondolat -és érzelemvilága nem alkotott egységet az eseményekkel.

Zach tette nagyon távol esik mindattól, amin a Burgess fiúk végigmennek, amíg le nem zárul az ügy, egyszerűen nem függ össze a kettő. Ha Susan megbetegedett volna, vagy újra férjhez ment volna, és emiatt kellett volna hazautazniuk Shirley Falls-ba, akkor ugyanazon az érzelmi folyamaton mentek volna keresztül, mint így, hogy Zach megsértette a szomáli közösséget. Nem értem, hogy az írónő miért pont ezt a témát választotta, de olyan érzésem volt, hogy nem tudatosan tette, hanem kiválasztott valami aktuális témát. A bevándorlók kérdése mindig is kényes és fontos kérdés volt, nem volt éppen rossz döntés erről írni, és nagyon érdekes volt a kevés rész, amikor az ő szemszögükből írt, de én tényleg nem érezem a koherenciát, nekem szükségem lett volna valami szorosabb pontra, ami összekapcsolja a Burgesseket a szomáli közösséggel. Az, hogy Zach begurította a levágott disznófejet a mecsetbe, szintén egy kicsit légből kapottnak hatott, igaz, hogy volt rá magyarázat, de az sem került kibontásra, csak említésképpen szerepelt.

Elvált szülők gyerekeként Zachnak nem lehetett könnyű felnőnie, főleg úgy, hogy az anyja nem nevelte valami jól, hiányzott az apja vagy legalábbis egy apafigura az életéből. Felmerülhet, hogy mennyire hatott rá az apja, annak ellenére, hogy régóta nem látta, nem volt köztük valódi kapcsolat, ha elérte a gyűlölködő e-mailjeivel, hogy Zach ártson a szomáli közösségnek. Ebből például nagyon jól lehetett volna építkezni, és sajnálom, hogy ez nem történt meg, mert tulajdonképpen az egész ebből indult ki, ha nincsenek azok a bizonyos levelek, lehet, hogy Zach nem is csinál semmit. 

Ahogyan korábban is írtam, az, hogy Susan, Jim és Bob felelevenítették a múltat, teljesen különvált Zach ügyétől, más kapcsolódási pont is végigvezette volna őket ugyanezen az úton, és engem zavart a történetnek ez a fajta kettéválása.

A karakterek - ellentétben Elizabeth Strout többi hősével - nem igazán voltak kedvelhetőek, mindenkit nagyon távolinak éreztem, de még ez sem lett volna akadálya annak, hogy szeressem a regényt, de egyszerűen nem éreztem kereknek, pedig annyi mindent lehetett volna mélyebben és jobban boncolgatni, nem csak arra kellett volna helyezni a hangsúlyt, hogy Susannél örökösen hideg van. Ez nagyon sarkított példa volt, de még a múltbéli dolgok, és a válságok ellenére is úgy éreztem, hogy ez a könyv nem sikerült olyan mélyre, és Elizabeth Strout végig csak a felszínt kapargatta, pedig sokkal többet ki lehetett volna hozni A Burgess fiúk történetéből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése