2017. december 10., vasárnap

„Adventi hírnök, friss fenyőág, lobog már két kis gyertyaláng...”

Forrás: Pexels.
Ezt a bejegyzést múlt vasárnap terveztem megírni, csak végül nem jutott rá időm, így átcsúszott erre a hétre, advent második vasárnapjára. Nagyon szeretem a telet (bár sajnos mifelénk már évek óta nem volt igazi tél) és a decembert, még az ősznél is jobban, a karácsony pedig a kedvenc ünnepem. És nem az ajándékok, a finom, karácsonyi ételek, vagy a munkaszüneti napok miatt, bár tény, hogy ezek is hozzájárulnak valamelyest. December elejétől fogva igyekszem lelassítani, és lelkileg feltöltődni (amire egyébként egész évben oda kellene figyelni, és én próbálok is, több-kevesebb sikerrel). Számomra ez a hónap és a karácsony nem csak a meleg takarókról, a szép fényekről, a karácsonyi filmekről és zenékről szól, habár tagadhatatlan tény, hogy ezeket is szeretem. Én is kidekorálom a házat, hallgatom a karácsonyi lejátszási listámat - és Tarja új, From Spirits and Ghosts c. albumát -, keresgélek recepteket, és megnézem a Reszkessetek, betörőket (nem, nem unom).

2017. december 4., hétfő

Joyce Maynard: Nyárutó

Fülszöveg
Közeledik a nyár vége, a munka ünnepe fullasztó hőséggel köszönt a New Hampshire-i Holton Millsre, ahol a magányos, tizenhárom éves Henry többnyire tévénézéssel, olvasással és álmodozással üti el az idejét; egyetlen társasága elvált és érzelmileg labilis anyja. Az ünnepi hétvége előtti csütörtökön azonban egy titokzatos, vérző férfi, Frank kér segítséget Henrytől. A következő öt nap alatt Henry megismeri az élet legfontosabb leckéit, a féltékenység torokszorító fájdalmát, az árulás erejét, hogy áldozatot kell hoznunk a szeretteinkért – és hogy érdemes várni az igazi szerelemre.

2017. november 25., szombat

Irène Frain: Marie Curie szerelmei

Fülszöveg 
Marie Curie, a kétszeres Nobel-díjas tudós karaktergyilkosság áldozata lett. Az ok magánéleti: Pierre Curie halála után néhány évvel Marie és Pierre volt tanítványa, Paul Langevin, egymásba szeret. A romantikus és izgalmas történetet bemutató regényes életrajz igazi politikai és médiathriller, de egyben az idegengyűlöletnek és a hétköznapi gyűlölködésnek is szomorú krónikája. Irene Frain nem sajnálta az energiát, hogy történelmileg is konzisztenssé tegye a történteket: elment a helyszínekre, végigtanulmányozta a rendőrségi és sajtóarchívumokat, a vezérfonalat pedig Marie laboratóriumi jegyzőkönyv pontosságával vezetett háztartási naplója adta a kezébe. A botránysajtó mai módszerei már akkor is működtek, paparazzókkal, követéssel és magánéleti titkok ellopásával együtt - még úgy is, hogy a hiteles orgánumok Marie Curie pártján álltak. 

2017. november 15., szerda

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
Fülszöveg
Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával. Eva egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat verő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik. A könyv alapján készült filmet 2012-ben mutatták be a magyar mozikban. A Beszélnünk kell Kevinről nem szolgál talpraesett magyarázatokkal arra nézve, hogy miért siklott ki az élete oly sok fehérbőrű, jómódú kamasznak, holott a történelem legpropsperálóbb országában nőttek fel. Lionel Shriver ehelyett szemügyre veszi az anyaságot, a házasságot, a családot és a karriert - és közben a kamaszkori mészárlásnak ezekből a tablóiból egy olyan ország még szörnyűbb tragédiájának a metaforáját formálja meg, ahol minden működik, ahol senki sem éhezik és ahol minden kapható, kivéve a céltudatot.

2017. október 24., kedd

Kedvencek - 4. rész: témák

A kedvenceim utolsó részeként azokat a témákat vettem sorra, amelyekről szívesen olvasok. Sok minden van, ami érdekel és megérint, itt a legeket emeltem ki, a teljesség igénye nélkül.

Forrás: Pinterest.

2017. október 16., hétfő

Azért nem fogok könyves meglepetésdobozt rendelni, mert...

...nem éri meg. Ez a rövid, tömör változat, de egy kicsit bővebben is kifejtem, hogy pontosan hogyan jutottam erre a következtetésre.

Forrás: Book a Sloth Club.

Magyarországra is megérkezett ez a könyves feliratkozós doboz, amire már sokan vágytak. Van már ilyen, csak nem könyves témában (Pixibox, meg biztos van más is), úgyhogy végre a könyvmolyok is fellélegezhetnek, ugyanis ki ne örülne egy meglepetéskönyvnek, plusz mindenféle, az adott havi témához és az olvasáshoz kapcsolódó extra meglepetéseknek? Elárulom: én. 

2017. október 15., vasárnap

Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola

Fülszöveg
Sötét, felkavaró pszichothriller a lenyűgözően sokoldalú Joanne Harristől. Roy Straitley latint tanít az észak-angliai St. Oswald fiúiskolában, ebben a hagyományaihoz ragaszkodó, rejtett feszültségektől terhes, zárt világban. Az itt töltött harminc év alatt Straitley sokféle diákkal találkozott, hiszen minden osztálynak megvannak a maga bohócai és hangadói, vannak visszahúzódók és nyitott gondolkodású lázadók. S mindig van legalább egy olyan fiú is, aki kilóg a sorból, aki nem tud beilleszkedni. Valaki, akit baljós árnyak vesznek körül. Egy fiú, aki szörnyű dolgokra képes... A kérdés csak az, meg tudjuk-e ítélni, kivel van dolgunk, s el tudjuk-e dönteni, melyik fiú küzd átlagos tinédzserkori nehézségekkel, és ki az, akinek komoly segítségre lenne szüksége. Straitley helyzetét megnehezíti, hogy új igazgató érkezik az iskola élére: egy hajdani tanítvány, aki húsz éve kísérti Straitley-t az álmaiban... A Kékszemű fiú és az Urak és játékosok után ezúttal is a nagy hagyományokkal rendelkező észak-angliai fiúiskola a helyszíne Harris hihetetlenül szellemesen megírt, feszültségteli regényének, amellyel a szerző megerősíti helyét a thriller műfajának legjobbjai között.

2017. október 2., hétfő

Bloggerek - névvel, arccal vagy anélkül

Forrás: Pinterest.
Amikor – annó 2010-ben és idén újra – megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy könyves blogot nyitok, fel sem merült bennem, hogy álnéven fogok írni, de azt is teljesen kizártam, hogy a teljes nevemet adjam a dologhoz. Ezt fejtegetem egy kicsit bővebben ebben a bejegyzésben, ugyanis több oka lehet annak, ha valaki nem a valódi nevén publikál, ahogyan annak is, ha nyíltan a nevét és az arcát adja a blogjához. 

Régen egyáltalán nem olvastam blogokat, most sem sokat, és azokat sem direkt kerestem, hanem mindig valamilyen könyves témában való keresgélés közben bukkantam rá egy-két jó blogra, vagy érdekes, tartalmas bejegyzésre. Nagyon eltérő példákat látok a névhasználatra, van, aki teljesen nyíltan felvállalja önmagát, van, aki csak-félig meddig, van, aki pedig álnéven ír. 

2017. szeptember 29., péntek

Olvasás közben #1

Elkezdtem Joanne Harristől a St. Oswald fiúiskolát, és mit kell mondjak, pár oldal után teljesen beszippantott. Az írónő kiváló hangulatteremtő, és nagyon szépen adja át a szereplők gondolatait, anélkül, hogy nagyon szájbarágós lenne. Ez a második könyv, amit olvasok tőle, de el fogom mindegyiket, mert nagyon érdekelnek, főleg azok, amelyek szintén a St. Oswaldban játszódnak. 

Ebben a regényében annyi kijegyzetelnivaló idézet és gondolat van, hogy két oldalanként kiírhatnék valamit, de nem teszem (amit később bánni fogok), mert annyira letehetetlen könyv, hogy még arra a néhány percre sem akarok megválni tőle, amíg lefirkálok valamit. Ha nem kellene tanulnom egy jövő heti vizsgára, biztos, hogy holnapra elolvasnám, de sajnos hosszadalmas lesz, mert muszáj levizsgáznom (szükséges a munkaköröm ellátásához), szóval most háttérbe fog szorulni, de alig várom, hogy a végére érjek és írjak róla.